Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. A határon túli magyar online médiumok tartalomfejlesztési trendváltozásai Balázs D. Attila, mediakutato.hu, 2006. tél. Részlet a tanulmányból. Tanulmányom vizsgált témája az erdélyi, a felföldi, a kárpátaljai, a délvidéki és a várvidéki magyar nyelvû internetes médiumok történetének, illetve fejlõdésének a felvázolása, de kitérek a tengerentúli s az egyéb nyugat-európai magyar portálok helyzetére is. Kutatásomban a tárgyalt honlapok históriáján túl utalni fogok arra is, hogy milyen tematikájú szak-, hír-, illetve általános portálok jöttek létre s tûntek el az elsõ határon túli online médiumok megjelenése óta. Ezeken túl a külhoni magyar hagyományos média világhálón való részvételérõl is próbálok majd képet adni. 1. Bevezetõ A külhoni magyar internetes tartalom is szerves részét képezi a magyar digitális kincstárnak, ezért láttam fontosnak elemezni a médiumok ezen szegmensét. Ebben nemcsak erdélyi származásom ösztönzött, hanem az a tény is, hogy a témában eddig kevés kutatás látott napvilágot, pedig a Magyarországtól elcsatolt területeken Európa máig legnagyobb lélekszámú õshonos magyar kisebbsége él, amely az 1990-es évek végétõl megkezdte az internetes felzárkózást. A témában korábban írt cikkeim is közvetve azt a célt szolgálták, hogy bemutassák a hasznosnak mondható határon túli magyar internetkikötõket a magyar közönségnek. 2002-ben ugyanis a Számítástechnika magazin „Magyarság online”címû cikke még így kezdõdött: „Aki a határon túli magyar folyóiratokról, eseményekrõl akar tájékozódni, az bizonyára a Határon Túli Magyarok Hivatala honlapját keresi föl. Pedig létezik egy másik, ennél talán részletesebb honlap is: a Magyar Emberjogi Alapítványé.”1 A továbbiakban ki fog derülni, hogy már négy évvel ezelõtt is számos olyan határon túli magyar weboldal létezett a világhálón, amely a fent említett www.htmh.hu és www.hhrf.org-hoz közvetlenül nem is kapcsolódott. Tanulmányom vizsgált témája az erdélyi, a felföldi, a kárpátaljai, a délvidéki és a várvidéki magyar nyelvû internetes médiumok történetének, illetve fejlõdésének a felvázolása, de kitérek a tengerentúli s az egyéb nyugat-európai magyar portálok helyzetére is. Kutatásomban a tárgyalt honlapok históriáján túl utalni fogok arra is, hogy milyen tematikájú szak-, hír-, illetve általános portálok jöttek létre s tûntek el az elsõ határon túli online médiumok megjelenése óta. Ezeken túl a külhoni magyar hagyományos média világhálón való részvételérõl is próbálok majd képet adni. Határon túli magyar online médiumokon elsõdlegesen azokat az internetes honlapokat értem, amelyeket a fent említett régiókban szerkesztenek. A kutatás alatt a legnagyobb feladatot az új és a megszûnt internetes honlapok feltérképezése jelentette, de az adatbányászatot különösen megkönnyítette a Transindex általam szerkesztett „Erdélyi Netkatalógus” rovata.2 Az itt található gyûjtemény közel 3000 határon túli magyar vonatkozású honlaplinket tartalmaz különbözõ kategóriákba csoportosítva. 2. Online tartalomfejlesztés a határokon túl Az elmúlt években több olyan konferenciát rendeztek, amely a külhoni online tartalomfejlesztésrõl szólt, de ezek többnyire a romániai magyarsághoz kötõdtek vagy erdélyi kezdeményezések voltak. Emellett határon átnyúló kormányközi informatikai megállapodások is köttettek, amelyek a külhoni magyar netes tartalomfejlesztés szempontjából mindenképpen ösztönzõnek számítanak. A 2005-ben megrendezett elsõ hivatalos határon túli netes tartalomfejlesztõ találkozót megelõzõen, már 2002-ben összegyûlt egy csapat kommunikációs szakember a székelyföldi Hargitafürdõn, aminek eredményeként megalakult az Erdélyi Magyar Információs Társadalmi Egyesület (EMIT). A mozgalom lényegét a résztvevõk az akkor már létezõ infokommunikációs mûhelyek munkájának összefogásában, vagyis Erdély infokommunikációs felzárkóztatásában látták.3 Az EMIT információs társadalomkutatási ösztöndíjat is kiírt, amelyet egy teleház- és egy e-business alapkutatás nyert el. A két tanulmányból a közgazdász Mihály I. Csaba készítette romániai teleház projektrõl szóló volt a legjelentõsebb a külhoni magyar internetet illetõen. A falusi teleházak ugyanis gyakran az egyedüli internetelérési pontot jelentik az elcsatolt országrészeken. Azon túl, hogy a teleház aktív közösségformáló tényezõ, vitathatatlan elõnye, hogy biztosítja az internetcsatlakozás technikai feltételeit, a modern információs technológiák használatát azok számára, akik nem engedhetik meg maguknak ezek beszerzését. Ez pedig sarkalatos problémája az információs társadalom fejlõdésének, tekintve, hogy Románia az európai uniós internethasználati lista végén kullog. A 21 milliós Romániában bizonyos kalkulációk szerint 120–130 ezer magyar netezõvel lehet számolni, ami nem rossz arány az itteni magyar népesség (másfél-két millió fõ) számarányához képest.4 2.1. Magyar kormányzati támogatások a külhoni online tartalomfejlesztésben Az EMIT lassan feledésbe merült, újabb találkozó nem szervezõdött ebben a felállásban, de 2003-ban történt néhány olyan gesztus, amely megerõsítette azt a bevezetõben már felvázolt tényállást, hogy a határon túliak is részei a magyar információs társadalomnak, ebbõl adódóan pedig a külhoni online médiumok az összmagyar digitális kincstárnak. Amikor 2003 májusában Kovács Kálmán informatikai és hírközlési miniszter Romániában járt, kijelentette, hogy „[a] magyar információs társadalom 10 éves stratégiájában a határon túliak a teljes nemzet részeként, természetes módon benne kell legyenek.”5 A látogatás alkalmából együttmûködésre került sor a magyar Informatikai és Hírközlési Minisztérium (IHM)6 és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) között is. Ennek értelmében az IHM leendõ pályázatainak kiírásakor a romániai magyarság érdekeit is szem elõtt tartja, illetve a magyar nemzeti digitális adattár létrehozásában számít az erdélyiek hozzájárulására is. Ezt követte a 2003 novemberében Nagyváradon megrendezett „Magyarság az Információs Társadalomban” elnevezésû IT-konferencia, amelyen megszülettek az úgynevezett „Nagyváradi célok”. Ezek értelmében a résztvevõk leszögezték, hogy „elengedhetetlennek tartják a határon túli magyarság – önszervezõdéseikre is építve – információs társadalomba való bekapcsolódásának folyamatos javítását.”7 Ekkor hozták létre Nagyváradon a Magyarság az Információs Társadalomért (MA-ITT) szakmai konzultatív testületet is. Érdemi eredményt mégsem hozott ez az inkább politikai, mintsem szakmai vetületû konferencia, annál inkább a tartalomfejlesztõk által kezdeményezett 2005. áprilisi találkozó. A budapesti székhelyû Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) adott otthont az elsõ határon túli netes tartalomfejlesztõ találkozónak, amelyet az Illyés Közalapítvány támogatásával a Transindex szervezett. Ez az összejövetel már túlmutatott az EMIT kezdeti szárnypróbálgatásain és Erdélyen kívül, immár a többi magyarok lakta terület is képviseltette magát a tanácskozáson. „Számokról, pénzekrõl, mentalitásokról, a lojális konkurenciáról és egyéb kényelmetlen, ám megkerülhetetlen dolgokról beszélgettünk.”8 Az „Internet és a határon túli magyarság” címet viselõ találkozón nemcsak a leszakított területeken mûködõ portálok képviselõi ismertették tevékenységüket, de meghívást kapott néhány anyaországi online médium is. A magyarországi Origo és az Index hírportál fõszerkesztõi a különbözõ üzleti tartalomfejlesztési modellekrõl értekeztek, de ezek a vezetõ portálok vitathatatlanul más súlycsoportot képviseltek a jelen lévõ határon túliak mellett. A konferencián elhangzott az a fontos megállapítás Weyer Balázs (Origo) tolmácsolásában, miszerint a határon túliak elsõdleges feladata a látogatottság növelése kell hogy legyen: „El kell érni egy kritikus pontot, ahol már belépnek a piac szereplõi. A legfõbb anyagi forrást ugyanis a reklámbevételek jelentik.”9 Novák Lajos, az erdély.ma hírportál tudósítója ennek kapcsán így fogalmazott: „Természetes, hogy pár százezer napi látogatóval gazdaságossá lehet tenni egy honlapot, de ennek a látogatószámnak az elérése a jelenlevõk számára egyelõre nem megvalósítható, ugyanis Romániában még nem terjedt el olyannyira a hasznos (közszolgálati) portálokon való navigáció, mint mondjuk Magyarországon. Azonban érdemes nagyobb figyelmet szentelni az új irányzatoknak, például a bloggolás és egyéb tartalomforma elterjedésének.” A szakmai összejövetel célja minden esetre megvalósult, mert elõször találkozhattak szemtõl szemben az internetes tartalomszolgáltatás piaci és nonprofit szereplõi. A HTMH-ban megtartott fórumot a „Budapesti nyilatkozat” megfogalmazása követte. A MA-ITT 2005. szeptember 19-én tartott második ülésén immár Horvátországból, Kárpátaljáról, Vajdaságból, Amerikából, Szlovéniából és Ausztriából is csatlakoztak magyar szervezetek. A nyilatkozat 5. pontjában említett határon túli magyarok elsõ közös internetes portáljának szánt www.emagyar.net-et 2006. március 20-án avatták fel az IHM-ben. A honlap azt a világszerte kiépült 300 eMagyar-pontot kötné össze, amely a külhoni magyar területeken hivatott biztosítani a közösségi internet-hozzáférést.10 A kezdeményezés kis szépséghibája, hogy a www.magyaronline.net címen már évek óta létezik egy olyan tengerentúlról szerkesztett internetes oldal, amely magát a határon túli magyarok közös portáljaként aposztrofálja. A közösségi internetvégpontok összehangolására programozott portállal látszólag véget ért egy korszak, illetve elkezdõdött egy új, már ami a külhoni magyar tartalomszolgáltatást és információs társadalmat illeti. Más kérdés, hogy az eMagyar.net-re több dolog vetett árnyékot, megkérdõjelezve az eredményeket. Ilyen például az, hogy olyan eMagyar-pontok és teleházak léteznek szerte a Kárpát-medencében, ahol még nem tudták bevezetni a netet, holott a szaktárca erre korábban ígéretet tett. Egy magát megnevezni nem kívánó ukrajnai magyar internetes szakember állítása szerint Kárpátalján a helyi politikai erõ, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) keretében üzemelnek a teleházak, s nem az épp erre rászoruló kárpátaljai iskolákban. „Mint a konferencián több hozzászóló is megállapította, az elvileg már létrejött 180 [Magyarországon kívüli] eMagyar Pont csupán végpontok összessége. Élõ hálózatról nem beszélhetünk.”11 A fent említett szakmai rendezvényeket vizsgálva levonható az a következtetés, hogy a határon túli magyar területek online szereplõinek tartalomfejlesztési trendváltozásaira csak távlati stratégiailag van hatással az anyaország, alapvetõ gondjaikat mind a tartalomfejlesztés, mind az anyagiak terén saját maguknak kell megoldaniuk. Az illetõ szakmai rendezvények pusztán offline bemutatkozást és információcserét nyújtanak, annyiban viszont mindenképp elõnyt jelentenek, hogy összetartásra serkentenek, amelyre a kibertérben történõ kapcsolattartás során mindig nehezen nyílik lehetõség. Hogy az eMagyar portál már beváltotta-e a hozzá fûzött reményeket, még nem tudni. Egy hónappal az indulás után annyi már észrevehetõ volt, hogy a napi átlag száz látogatót vonzó honlap nem mutat újat a hírportálok általános kínálatán.12 A tanulmány teljes szövege itt olvasható. Balázs D. Attila A határon túli magyar online médiumok tartalomfejlesztési trendváltozásai, mediakutato.hu, 2006. tél.